Wolff-Parkinson-fehér szindróma

A Wolff-Parkinson-fehér szindrómát a szívizomban további impulzusút jelenléte jelenti. Nézzük részletesebben, hogy mi a szindróma, és milyen diagnosztikai módszerek határozhatják meg a patológiát.

A Wolff-Parkinson-fehér szindróma tünetei

Az atria és a pitvarizom kamraija az alternatív összehúzódás miatt normális véráramlást biztosít. Rövidítések a szinusz csomópontból származó impulzusok hatására következnek be.

A szív sémája elég egyszerű:

A szindrómában az impulzus a bypasson keresztül mozoghat, az atrioventrikuláris csomópontot megkerülve. Ezért a normál keringéshez szükségesnél gyorsabban eléri a kamrákat.

A klinikai képet a paroxysmal tachycardia okozta támadások jellemzik. Így a beteg érezheti, hogy a tachycardia hogyan adott az agyban. Időben történő kezelés nélkül a Wolff-Parkinson-Fehér-szindróma progresszív formája szívelégtelenséghez vezet, amely nem gyógyítható gyógyászati ​​módszerekkel.

A WPW-szindróma diagnosztizálása

Az egyetlen módszer, amely lehetővé teszi a WPW-szindróma diagnosztizálását, különben a Wolff-Parkinson-fehér szindrómát, az elektrokardiogramot. Az eredményeket megfejtve a szakorvos észleli a bypass impulzusút jelenlétét.

Azonban ezenkívül kijelöli az ilyen hardvervizsgálatokat, mint az ultrahangot és az MRI-t, hogy részletes klinikai képet készítsen.

A Wolff-Parkinson-fehér szindróma kezelése EKG alapján

Ha a szindróma nem biztosítja a páciens tapintható kellemetlenségét, nincs szükség kezelésre. A klinikai kép súlyosbodása esetén írja elő a következő szereket, amelyek képesek megakadályozni szívroham kialakulását:

A Wolff-Parkinson-fehér szindróma megerősítésével a pitvarfibrilláció jelenlétében az elektro-pulzus terápia vagy a novokain intravénás adagolása javasolt az EKG-n. A sebészeti beavatkozás a gyógyszeres kezelés pozitív hatásának hiányában jelenik meg.