Az évszázadok során az emberek megpróbálták megmagyarázni az életfolyamatokat és csökkenteni az élet megértését bizonyos mintákhoz. A filozófiában ezek a kísérletek a dialektika törvényeinek kialakulását eredményezték, melyet egyetemességük, állandóságuk és egyetemességük megkülönböztette.
Mik a dialektika törvényei?
A filozófusok megértésében a törvény stabil kapcsolat és a jelenségek és folyamatok kapcsolatának jellemzője. A dialektika törvényei olyan főbb jellemzőkkel bírnak:
- Az objektivitás. A dialektikus törvények nem függenek az ember vágyaitól és akcióitól.
- A lényegesség. A törvények egy objektum vagy jelenség lényegét jelölik.
- Ismételhetőség. A törvény csak azokat a jelenségeket és kapcsolatokat jelöli meg, amelyek rendszeresen ismétlődnek.
- Az egyetemesség. A filozófia dialektikájának törvényei arra utalnak, hogy az adott típusú esetek jellemzőek a rendszeres kapcsolatokra.
- Sokoldalúságát. A törvények a valóság különböző területeit írják le: a társadalom, a természet, a gondolkodás.
Ki fedezte fel a dialektika törvényeit?
Az első fejlesztések a dialektika területén az ősi államok idejéig tartanak: Kína, India és Görögország. Az ősi dialektika nem volt strukturált és pontos, de önmagában is a világegyetem létezésének törvényei modern megértésének kezdete volt. Zenon Elea, Platón, Heraklitus és Arisztotelész az első kísérletek a dialektika törvényeinek megfogalmazására.
A dialektikus gondolkodás kialakulásának fő elemét a német filozófusok végezték. A német szerzők alkotásainak fontos eleme, beleértve a Hegel dialektikájának három törvényét és Kant tudásának elméletét, keresztény tanok. Az akkori filozófiája a világ középkori értelmezésére támaszkodott, és a környező valóságot a tudás és a tevékenység tárgyaként tartotta számon.
A dialektika törvényének 3. pontja
Az egyes emberek és az egész társadalom fejlődése bizonyos szabályszerűségeknek van kitéve, amelyek tükröződnek a dialektikus törvényekben, egyetemes és korlátozás nélkül. Használhatók bármely társadalomhoz, jelenséghez, történelmi pillanathoz, tevékenységhez. A dialektika három törvénye tükrözi a fejlesztés paramétereit, és megmutatja, hogyan fog tovább haladni a kiválasztott irányban.
Vannak olyan dialektikus törvények:
- Az egységek törvénye és az ellentétek harca. A fejlődés középpontjában az ellentétes kezdet állhat, amelynek harcja az energia fejlődéséhez vezet, és mozgást ösztönz.
- A mennyiségi változások minőségi változásainak törvénye. A mennyiségi változások új minőségi jellemzők megjelenéséhez vezethetnek.
- A negáció tagadásának törvénye. A törvény megmagyarázza, hogy a fejlődés spirális, nem vízszintes.
Az egységek törvénye és az ellentétek harca
Az első dialektikus jog azt állítja, hogy a világban minden olyan két ellentétes elvvel mozog, amelyek ellentétes viszonyban állnak egymással. Ezek a kezdetek, bár ellentétesek, ugyanolyan természetűek. Például: éjjel és nappal, hideg és meleg, sötétség és fény. Az ellentétek egységessége és küzdelme a mozgalom fontos eleme. Ennek köszönhetően a körülöttünk lévő világ energiát kap a lét és a tevékenység számára.
Az antagonista erők harca más lehet. Néha előnyös mindkét fél számára, majd megszerzi az együttműködés formáját. Ugyanakkor az egyik oldal mindig veszteséges lehet. Egy másik esetben az ellenzék harcolhat, amíg az egyiket teljesen el nem pusztítják. Az ellentétek másfajta kölcsönhatása is létezik, de az eredmény mindig ugyanaz: az energia fejlesztése a környező világ fejlődéséhez.
A dialektika törvénye - a mennyiség minõségbe kerül
A dialektika második törvénye minőségi és mennyiségi jellemzőket hangsúlyoz. Azt mondja, hogy minden változás a kvantitatív jellemzők felhalmozódásának bizonyos szakaszában jelentkezik. Az átfoghatatlan mennyiségi felhalmozás olyan éles minőségi változásokat eredményez, amelyek új fejlettségi szinthez vezetnek. A kvalitatív és kvantitatív változások többször megismételhetők, de egy bizonyos ponton túlmennek a létező jelenségek vagy folyamatok határain, és maguk a koordináta-rendszer változásait eredményezik.
A negáció tagadásának törvénye
A negáció tagadásának törvénye a filozófiában időhatáron alapszik. Minden a világon csak addig létezik, amíg új nem lesz. Az elavult dolgokat, tárgyakat és jelenségeket újak váltják fel, amelyek fejlődéshez és fejlődéshez vezetnek. Idővel az új tendenciák elavultak, és korszerűbbek lettek. Ez biztosítja a folyamatos fejlődést és javulást. Ebben az esetben a fejlesztést a folytonosság biztosítja, és spirális.
4 a dialektika törvénye
A dialektika alaptörvényei univerzálisak, és a természet és a társadalmi-gazdasági forma kialakulását célozzák. Három dialektikus törvényt alakítottak ki a középkorban a filozófusok, és segített megérteni a mozgalom és a fejlődés természetét. Egyes korunk filozófusa és szociológusa úgy véli, hogy a dialektika jelenlegi elvei és törvényei nem teljesen tükrözik a fejlődés képét. Bár az új törvények előrehaladnak, a legtöbb filozófus úgy véli, hogy a negyedik szabály nem a dialektika törvénye, hiszen a meglévő három törvényt keresztezi.
A dialektika törvényei a következő törvényeket tartalmazzák:
- A mennyiségi, jóindulatú és rosszindulatú változások kölcsönhatásának törvénye.
- A minőség átalakulásának törvénye az ellenkezőjére.
- Az isteni hasonlóság törvénye.
A dialektika törvényei példák
A dialektikus törvények univerzálisak és alkalmazhatók különböző szférákra. Hadd említsünk példákat a három különböző dialektikus törvényre az élet és a természet különböző területeiről:
- Az egységek törvénye és az ellentétek harca. Kiváló példa erre a sportversenyeken, ahol a csapatok magas eredményeket próbálnak elérni, de versenytársak.
- A mennyiségi változások minőségi változásainak törvénye. Számos olyan példát találunk, amely megerősíti ezt a törvényt a gazdasági és politikai szférában. Az ország politikai struktúrájában bekövetkező kisebb változások végül megváltoztathatják a társadalmi rendet.
- A negáció tagadásának törvénye. A generációk változása pontos és érthető példa erre a törvényre. Minden későbbi generáció progresszívabb, és ez a folyamat soha nem áll le.