A motiváció koncepciója a pszichológiában azt jelenti, hogy egy személy kifejezett érdeke a vágyak megvalósításában. Ez egy olyan pszichológiai folyamat, amely ösztönzi az embert, hogy kezdeményezzen kezdeményezéseket, és ösztönözze őt a cselekvésre. A motiváció lényege és koncepciója különböző folyamatok összesítéséből áll: fizikai, viselkedési, szellemi és mentális. E folyamatoknak köszönhetően bizonyos helyzetekben meghatározzák az embert.
A motiváció fogalmával kapcsolatban fontos megemlíteni a motívum fogalmát is. A motívum egy konkrét téma, amely arra kényszeríti a személyt, hogy végezzen bizonyos cselekvéseket. Az indíték lesz a kitűzött cél, melynek következtében az ember cselekvéseinek és cselekedeteinek megválasztása meg van határozva.
A motiváció fogalma és típusa
- Instabil motiváció. Ez a fajta motiváció további állandó megerősítést igényel.
- Stabil motiváció. Ez a fajta motiváció az egyén szükségletein és szükségletein alapul.
- Negatív motiváció. Ebben az esetben a motiváció negatív, negatív ösztönzőkre épül. Példaként megemlíthetjük a híres szárnyas kifejezést: "A fülét fagyok anyámnak."
- Pozitív motiváció. Az ösztönzők pozitívak lesznek. Például: "Jól fogok tanulni az intézetben, vörös diplomával és kiváló szakembergé válni".
- Belső motiváció. Semmi köze a külső körülményekhez. Ez a fajta motiváció önmagában önmagában keletkezik. Tegyük fel, hogy erős hajlandósága van a hajóútra. A belső motiváció a külső motiváció következménye lehet.
- Külső motiváció. Külső körülményekből született. Megtudta például, hogy kollégája Franciaországban hagyta pihenni. Ezt követően motivációra van szüksége, hogy megmentse a szükséges összeget annak érdekében, hogy oda is menjen, és személyesen megnézze a Notre Dame székesegyházat.