A tüdő tüdeje

Ez a betegség egy nem specifikus gyulladás, amelyet a mikrobiális fertőzés okoz, és kórokozó-necrotikus üregek képződésével jár. A tüdő tályogja kórokozók bejutása az üregbe. Leggyakrabban a betegség oka a Staphylococcus aureus, anaerob bacillusok és Gram-negatív aerobik aktivitása. A gyulladásos folyamatok jelenléte a nasopharynxben növeli a fertőzés kockázatát.

A tüdő tünetei - tünetek

A tünetek tünetei különböznek a tályog kialakulásának és a törés után. Az első szakaszban fellépő akut tályog a páciens ilyen panaszai formájában nyilvánul meg:

A genny áttörése után jelentősen javult a beteg állapota:

A krónikus tüdõgyulladás tüneteit a köhögés és a nyálkahártyagyulladás jellemzi. Néhány tünet még az elengedés szakaszában is fennáll:

Idővel külső változások vannak a beteg testében:

Gyakori exacerbációk esetén:

Tüdőtályog szövődményei

A betegség krónikus formájának meghosszabbodott folyamata a következők kialakulásához vezethet:

A tüdő tüneteinek diagnosztizálása

A betegség kimutatása és a diagnózis objektív vizsgálatok, radiográfia, laboratóriumi vizsgálatok, bronchoszkópia és számítógépes tomográfia alapján történik.

Az objektív diagnosztikában figyeljen:

A bronchoszkópia lehetővé teszi, hogy tanulmányozzuk a gén természetét annak érdekében, hogy meghatározzuk a mikroflórát, és írjuk fel a megfelelő antibiotikumokat.

A PKT segítségével az üreg pontos helyzete és még a folyadék jelenléte is megtörtént.

A röntgenvizsgálat a diagnózis fő eleme a tüdőtályog kezelésének kijelölésében. Az eljárás egy infiltratív sötétedést tár fel, melynek konvexitása a határokon belül van. Az effúzió pleurális üregében való jelenléte a mellhártya gyulladásos folyamatába való felvételt jelzi.

Az általános vérvizsgálat elvégzése az ESR növekedését, a leukocyta forma balra és a hypo-ulbuminémia eltolódását mutatja. Gyakran a Az elemzés anémiát mutat. A vizelet vizsgálata során leukocitákat találtak.

Hogyan kezeljük a tüdeget a tüdőben?

A beteget kórházba kell helyezni. A kezelés fontos feladata, hogy friss levegőt biztosítson, mert gyakran előírják az oxigén belégzését.

A terápia a gumi eltávolítását, a mámor tüneteinek megszüntetését és a védelmi funkciók erősítését foglalja magában.

A kezelés alapja az antibiotikum-terápia, amelyet a baktériumoknak a gyógyszerekre való érzékenységével összhangban kell előírni.

A mosásokat, a transthoracikus punkciót és a fibronchoszkópiát szintén széles körben használják.