Hogyan kell tanítani egy gyermeket, hogy felálljon magának?
A szülőknek objektíven értékelniük kell a helyzetet, és képesek lesznek a megfelelő következtetések levonására. A gyermekek és a serdülőkorúak magukra való felkészítésének módja nemcsak a fiúkat, hanem a lányokat is érinti. Íme néhány alapvető tipp:
- meg kell érteni, hogy a gyermek konfliktus provokálója;
- ha a gyermeket rendszeresen sértik az iskolában vagy az óvodában, akkor tájékoztatni kell a tanárt, a pedagógust, mivel lehetősége van a helyzet befolyásolására;
- abban az esetben, ha a konfliktusok megismétlıdnek, jobb, ha átgondolnának egy másik intézményre;
- Szükséges a gyermek magabiztosságának megteremtése, gyakrabban dicsérni, hogy elmondja neki, milyen felnőtt;
- ha a gyermek nem akar megváltoztatni, érdemes tanítani, hogy elmondja az elkövetőnek, hogy nem szereti a cselekedeteit és sértő;
- A gyerekekkel együtt fantáziálhat, hogyan védi magát a támadásoktól;
- néha a gyermekek félnek önmaguktól felállni, de alkalmanként még mindig felállnak egy másikra (fiatalabb testvér, nővér, ismerős lány, új az osztályteremben), idővel a bizalom növekedni fog, és a félelem visszahúzódik;
- sportok, harcművészetek is előnyösek.
Ha egy kisgyerekről beszélünk, az anya több barátságos gyermeket vonzhat be a játékba, ami kényszeríti a zsarnokokat, hogy betartsák az általános szabályokat.
Mit nem lehet tenni?
Azok számára, akiknek meg kell érteniük, hogyan kell tanítani egy fiút vagy lányt, hogy felálljanak maguknak, meg kell érteni, hogy mely hibákat el kell kerülni. A szülők néha túlbecsülik a konfliktus súlyosságát, és feltölik magukat. Ha a gyermek nem különös jelentőséget tulajdonít a helyzetnek, akkor talán nem érdemes összpontosítani.
Ne bánja folyamatosan a gyermeket, hangsúlyozva, hogy más gyerekek bántalmazzák őt. Ez komplexeket és bizonytalanságokat okozhat. Ugyanezen okból nem kell hibáztatni a változás képtelenségét, "rongynak", "ravasznak" nevezve.