A botanikusok és tenyésztők már régóta érdekeltek abban, hogy a búza legjobb táplálkozási tulajdonságait ötvözzék a téli teljességgel és a rozs egyszerűségével. Ennek eredményeképpen a 19. század végén létrejött a búza és rozs hibridje, amelyet takarmánynövények, azaz háziállatok etetésére használtak.
Mi a neve a rozs és a búza keverékének?
A búza és a rozs első mesterségesen létrehozott hibridje történelemben bonyolult tritikális szónak nevezik. Akkor keletkezett, amikor két latin szó kombinációja: a triticum, azaz a búza és a secale, azaz a rozs.
A tritikál alkotója a német tenyésztő Wilhelm Rimpau, aki 1888-ban hozta ki. Eközben a hibrid egyszerre nem volt széles körben elérhető. Első ízben Észak-Amerikában 1970-ben termesztett egy produkciós skála. Hat évvel később, Ukrajnában, Kharkovban búzát és rozs hibrideket termesztettek. Ma a tritikálist sok ország (legalább három tucat) termesztik, köztük Franciaország, Ausztrália, Lengyelország és Fehéroroszország.
A tritikálé jellemzői
A búza hibridje rozsával - tritikálissal - mindkét faj mindegyik legjobb tulajdonságát elnyelte, sőt meg is szorozta őket. A tritikálé fő előnyei a következők:
- fokozott fagyállóság;
- csökkenti a termékeny talaj iránti keresletet;
- gombákkal és fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség;
- megnövekedett fehérjetartalom (1-1,5% -kal magasabb a búzánál);
- a gabonafélékben a mikro- és makronutriensek tartalma a búza szintjén.
Alapvetően a tritikálé az élelmiszer célokra termesztett. A megnövekedett fehérjetartalom megoldja az elem hiányának problémáját más takarmánynövényekben. Emellett a hibridet hozzáadjuk a liszthez a búzakenyér sütéshez (kb. 20-50%), és ez pozitív hatást fejt ki. A kenyér tápértékét növeli, ami lassabban megkötődik.