18. századi ruhák

A divat a társadalom leginkább megkülönböztethetetlen jelvénye, amelynek sajátos sajátosságai vannak a világ különböző részein. Ez a koncepció nagyon változékony és nagyon gyorsan változik. Számos kiemelkedő tervező szívesen keresi az új megoldásokat és ötleteket, amelyek gyorsan gyökeret tudnak venni a társadalomban. Érdemes megjegyezni, hogy a divat története olyan régi, mint a jelmez története. Olyan idővel kezdődött, amikor valaki felfedezte a ruhák jelentését, és elkezdett gondolkodni a stilizálásról és az esztétikai funkciójáról. Sokan nem is képzelik el, olyan elegáns és lenyűgöző volt a XVIII. Század divatja.

A 18. századi női ruhák jellemzői

A XVIII. Század közepén a művészetben megerősítik a rokokó stílusát, amely kiegészíti a barokk fejlődését. A rokokó stílus filozófiáját elsősorban a nők határozzák meg, hiszen éppen ebben a pillanatban zajlott a kultúra "feminizálódása", és az emberiség gyönyörű fele nagymértékben előrelépett a művészet különböző ágaiban. Az arisztokrata női ruhák finomabbak és érzékiek voltak. A 18. század női ruhája kifelé hasonlít egy elegáns porcelán figurára, hangsúlyozva a derékvonalat, a combok kerekségét, a törékeny karok és vállak gyengédségét.

A XVIII. Századi antik ruhákat páncélos szoknyák jellemezték, amelyeket fűzőkön és csontvázakon támogatnak. Nem volt kerek, de ovális alakú. Ami a mellényt illeti, lehajolt és háromszög alakú volt. A csipke kaszkádok, valamint a különböző szalagok bőven díszítik a 18. századi golyóruhákat, és a korszak díszítésévé válnak. Emellett élő és művirágokat is aktívan használnak. A rokokó stílusa a figyelem középpontjába helyezte a nőt, és az öröm középpontjává tette, és ő viszont nem ellenezte. Az akkori hölgyek éles vonzerejűséggel és ügyesen kialakított flirty képekkel rendelkeztek.

Vagyis a XVIII. Századi női ruhák a következők voltak:

Ami a szöveteket illeti, a 18. századi stílusú ruhát általában szatén és szatén készült. Külső ruhadarabként egy köpenyt használt, amely szabadon hullott a vállakról. A lovagok különleges jeleit rajongók, csatolók és kesztyűk segítségével adták hölgyek. A 18. század érdekes ruháiban ékszerek bővelkedtek, Velencében pedig olyan maszkok is voltak, amelyeket nemcsak ünnepeken, hanem a mindennapi életben is viseltek.